Sikítószoba? Boksz-zsák? Mi még?

Ki mire esküszik, én személy szerint egyikre sem. Hosszú távon legalábbis. Persze én sem vagyok szent, törtem már össze dühömben számológépet azzal hogy földhöz vágtam, hajjaj még most is élénken emlékszem rá, valamikor 30 évvel ezelőttről. Egyszerűen nem értették meg hogy nem jó az a pénzügyi elszámolás amit elém tettek. Magyaráztam jobbról, magyaráztam balról, alulról felülről...de nem. Gondolom nem voltam akkor még a toppon hogy nekem kellett volna máshogy magyarázni. :-)
Persze másnap lehiggadva mégis megértette az illető hogy hol nem jön ki a matek, de addigra szegény számológép bánta. Előtte és utána sem csináltam ilyent soha.

De miért is kerül sor ilyen esetekre? Mert az ember idegei pattanásig feszültek, túl nagy rajta a teher, a felelősség. Aztán egy ponton robban a bomba, sokszor nem is akkor mikor kellene. Aztán ütjük a boksz-zsákot, ütjük az asztalt, pörölünk a hozzánk közel álló családtagjainkkal, felpofozzuk a gyereket, hibáztatjuk a párunkat, vagy földhöz vágjuk az ominózus számológépet - kihogyan vezeti le a feszültségét. Ilyenkor rájövünk hogy jó lenne valahogy máshogy mert ez így nem mehet tovább.

Én a fent említett eset után határoztam el hogy elkezdek változtatni, nem hagyom hogy ledaráljon az élet, nem hagyom hogy túl sok terhet pakoljanak rám. Annyira szégyelltem magam. Hát persze hogy nem sikerült változtatnom, legalábbis pár évig még nem. Az áldott jó megfelelési kényszerem miatt, amitől még hosszú évekig nem tudtam megszabadulni. Nem voltak határaim amik megvédtek volna, mindent elvállaltam, sosem mondtam nemet, sok munka, túlórák a munkahelyen és otthon a háztartásban még hosszú évekig. Pedig mennyire szerettem volna máshogy! Egész egyszerűen akkor még nem ment, nem voltam eléggé mélyen. Mindig elmentem a végsőkig azzal hogy rám pakoltak terhet - bocsánat, nem mások tették hanem én magam hagytam. Nagy különbség, mert én hiszek abban hogy a dolgok nem velünk történnek, hanem mi engedjük meg hogy történjenek velünk dolgok. Az más kérdés hogy mikor erre rájössz, még nem feltétlenül tudsz rajta azonnal változtatni.

Vannak azok a jó berögzült szokásaink, mintáink, sémáink amik megnehezítik a saját magunkon végzett munkát. Ellenünk dolgoznak. Meg azért lássuk be kicsit elfogultak is vagyunk magunkkal (nem kicsit), és amit nem akarunk meglátni azt nem is fogjuk, akkor sem ha kiszúrja a szemünk. Nekem a sok önmunka mellett például segítséggel sikerült ezeken változtatnom. Ma már élvezem ennek a rengeteg munkának a gyümölcsét, ami mindenkinek a saját tempójában jön el. Azért is említem meg saját botlásaimat, esendőségeimet, mert ez emberi, szinte mindenkit érint valamilyen formában. Mivel én már saját tapasztalatból tudom hogyan kell ezektől megszabadulni, képzésen megtanultam másoknak is felismerni, tanítani ezért felajánlom hogy ha van rá igényed akkor segítek neked lerövidíteni ezt a változási folyamatot, ne kelljen neked is 10-15 évig simogatnod, porolgatnod az önkorlátozó hozzáállásodat. És akkor nem lesz szükség sikítószobára, boksz-zsákra, nyugtató tablettákra, teákra és hasonló lenyugtató eszközökre. Merthogy innét indultunk ki mint gondolat, mint téma.