Mi állhat a beszólogatás mögött?

Szinte mindannyiunknak vagy legalább egy olyan ismerőse, munkatársa, családtagja aki beszólogat. Csak úgy röviden odaszúr egy megjegyzést, az ő "igazságát". Odaszúr egy ártalmatlan kérdésnek álcázott, elmarasztalást sugalló vélemény nyilvánítást, mert ő csak fel akarja hívni a figyelmedet egy szerinte változtatásra szoruló tulajdonságodra. Igaz, senki nem kérte tőle. Te meg ott állsz leforrázva vagy azért mert betalált nálad a beszólás, vagy azért mert nem érted hogy ezt most miért kaptad.

Talán az illető olyan mérgező környezetben nőtt fel ahol ez teljesen természetes kommunikációs eszköz volt a családban, mindig véleményt nyilvánítottak, beszóltak, mindig kéretlenül.

Talán irigységből szurkálja oda a megjegyzéseit. Korábban észre sem vettem hisz ebben nőttem fel, de én is ilyen családból jövök ahol a beszólogatás, a kérdésnek álcázott vélemény nyilvánítás minden napos volt. Időnként beszólok és nagyon szégyellem magam utána. Nem felhánytorgatás ez a felmenők felé, nem is bűnbak keresés de attól még ez tény. Sok család van ahol így működnek, így tudnak csak működni az emberek, talán mert ők is ezt a mintát látták a szüleiktől, vagy a szűkebb környezetükben. Én például azt vettem észre magamon hogy általában irigységből szólok be, mert nehezemre esik elviselni hogy a másik ember megengedhet magának valamit, amit én nem. Ne gondolj nagy dolgokra ám! Ilyenek például hogy valaki mindig elkésik egy összejövetelről, mégsem kap érte megrovást, de ha velem előfordult akkor irgumburgum. Vagy valakinek a férje mindent is megcsinál helyette, viszi-hozza, teszi-veszi...ő meg látszólag csak élvezi a helyzetet. Én meg beszóltam mert rettentően irigy lettem rá hogy neki ilyen férje van, nekem meg nincs. Csacskaságok ezek, kispályás irigy megnyilvánulások, de ha belegondolsz hogy mennyi de mennyi energia elmegy ezekre a dolgokra feleslegesen, akkor hirtelen életcéloddá válik ettől megszabadulni. És nekem lett ilyen életcélom. Nem mondom hogy teljesen sikerült tőle megszabadulnom, mert az ötven év az ötven év megszokást jelent, de tudom hogyan kell, és nagyrészt már sikerült is letennem ezt a csúnya-fránya rossz működést, amitől sokkal jobban érzem magam. Szerintem a környezetem is.

 Lehet valaki beszólogató attól is hogy alacsony az önbizalma, alacsony az önértékelése és így próbálja elfedni. Ő nem a saját érdemei által jut feljebb, hanem az által hogy másokat lehúz, letol maga alá a beszólásaival. Nem szándékosan, nem tudatosan de attól még megteszi. Egy jól irányzott beszólás és a másik már meg is semmisül, mert legtöbb esetben nem vagyunk erre felkészülve, nem is tudunk rá azonnal reagálni, csak mosolygunk értetlenül. Persze később már tudnánk mit mondani, de a pillanat elszállt. Nagyon sokáig tudjuk magunkban cipelni ennek a terhét mikor magunkban őrlődünk és kérdezgetjük magunktól hogy mit akart ezzel mondani a másik. Lehet hogy igaza van? Neem, nincs igaza, de akkor meg miért tette? Az pedig különösen nyomasztó lehet, hogy nem tudtunk reagálni, tisztázni a dolgot, csak saját magunkkal folytatunk fejben párbeszédet. Aki ezt a fejben elképzelt párbeszédet szokta gyakorolni, annak van egy rossz hírem: nagyon sok energiája megy erre rá, amit máshol jobban tudna kamatoztatni.

Előfordulhat hogy azért szólogat be valaki, mert így jön ki belőle egy általános erős feszültség. Ez lehet egy olyan erős késztetés, negatív energialöket mint egy tüsszentés és már be is szólt. Ő sem a másikat akarja bántani ezzel hanem csak meg akar tudat alatt szabadulni a frusztrációjától, amivel persze pont embertársait találja meg. Az elme a pillanat törtrésze alatt kreatívan ki tudja kombinálni azt hogy hogyan öntse rá ezt a feszültséget egy másik emberre úgy hogy ő maga megkönnyebbülhessen. Mi "áldozatok" meg ott állunk értetlenül, még talán érezzük is a másikon a feszültséget, de "jól neveltségünknél" fogva nem reagálunk, nem kérdezgetjük hogy most aztán mi a baj, mi van a viselkedése mögött, mert azt gondoljuk hogy az már magánterület sértés lenne. Lássuk be nagyon nehéz helyesen reagálni ilyenkor.
Aztán nyilván olyan is van mikor valaki a beszólogatást direkt rosszindulatból teszi, de szerintem ők vannak kevesebben. Ők így büntetnek ezzel a vélt vagy valós sérelmeik sokasága miatt. De ők nem csak téged büntetnek, hanem másokat is és saját magukat is.

Számtalan példát lehetne még hozni hogy miért beszólogató valaki, de ha azt a részét megértjük hogy ez inkább magáról a beszólogató emberről szól és nem rólunk, akkor sokkal könnyebb megélni. Ha az ismerősünk, kollégánk, családtagunk stb. legközelebb beszól, már lehet hogy felkészültebbek leszünk lélekben a védekezésre és nem lefagyással reagálunk, hagyva magunkat megtiporni. Ismerőssel annyi előnyöd van hogy talán már tudod is mikor jellemző rá ez a fajta viselkedés. Fel tudsz rá készülni azzal hogy tudatosítod magadban, hogy ilyenkor jogod van visszakérdezni hogy ezt most miért mondta, mit akar ezzel mondani. El is határozhatod magadban hogy legközelebb majd rákérdezel, beszélsz vele erről. Magadat ezzel megvéded, a "támadót" pedig lefegyverzed, finoman szembesíted a viselkedésével. Ha olyan típus akkor előfordulhat hogy visszatámad, mert a világért sem ismerné be hogy rosszul viselkedett. Nem miattad, hanem maga miatti szégyenében, tudod, van az a mondás hogy a "legjobb védekezés a támadás" . Még az is lehet hogy bocsánatot kér, mert már a beszólás pillanatában érzi hogy elvetette a sulykot. Összességében elmondható hogy nagyon sokféle kimenetele lehet egy viselkedésnek.

Játssz a témával és figyeld meg a környezetedet, vagy figyeld magadat pár hétig és vedd észre ha ilyen beszólogató szituációba keveredtél akár támadó félként, akár elszenvedőként. Én már ismerem a módját saját példám által hogyan lehet szépen lenyesegetni magunkról vagy másokról ezt a rossz viselkedési módot. Nem azonnali a siker de a kitartást és a munkát megéri. A megfigyelés folyamata pedig kimondottan szórakoztató lehet, a nyereségéről ne is beszéljünk, mert az egyértelmű. Ha ebben a folyamatban mégis segítségre lenne szükséged - akár te magad vagy a beszólogató, vagy gyakran kerülsz ilyen helyzetbe hogy neked szólnak be - én itt vagyok, keress meg bátran és dolgozunk rajta.