Ha félsz cseréld le egy másik érzésre!

Kutatások vannak erre, hogy egyszerre csak egyetlen érzést képes az ember átélni. Én vettem a fáradságot és elkezdtem magamon ezt figyelni, tanulmányozni. És tényleg! Lehet percenként mást érezni, de egyidejűleg tényleg csak egyetlen érzést tudsz megélni. Ezért van az hogy ha eltereljük a figyelmünket sporttal, munkával, játékkal vagy bármivel akkor az adott tevékenység alatt megfeledkezünk az előtte bennünk lévő kellemetlen érzéstől? Igen. Amennyiben teljes odafigyeléssel csináljuk azt az elterelő cselekvést. Ha nem tudunk belefeledkezni akkor közben is ott kattogunk majd fejben. A cél pedig nem ez ugye?

Akkor mi legyen? Hogyan csináljuk? Hát úgy hogy olyan tevékenységet kell választani ami valóban érdekel, amit szeretünk csinálni. Olyan tevékenység legyen ahol nagyon oda kell figyelni, különben hibázol (számolgatni kell kézimunka közben a szemeket, koncentrálni kell egy egyensúlyozást igénylő sportban, számolod a légzést vagy fókuszban tartod a tánc koreográfiát és erre koncentrálsz, komponálod a képet a fényképezőgéped objektívjét állítgatva...de közben nagyon is élvezed amit csinálsz) Most csak saját példákat hoztam de ha igy teszel akkor utána felfrissülést érzel, könnyebbséget.

Összességében mi magunk dönthetünk arról hogy mást cselekszünk egy rossz érzés elmulasztására, még ha csak ideiglenesen is. Most azért csak rossz érzésekről beszélek mint lecserélendő érzés, mert a jót azért általában inkább megtartani szeretnénk, nem pedig megszabadulni tőle és lecserélni egy másikra. Mi van akkor ha tényleg van választásunk dönteni?

Tényleg dönthetünk úgy hogy máshogy érzünk, tényleg csupán elhatározás és fókuszáltság kérdése?

Szerintem igen. Meg kell tanulni tudatosnak, fókuszáltnak lenni és ettől tudunk ura lenni a gondolatainknak. Vidd a fókuszt oda ahol jobb, ahol pihentetőbb, ahol eredményesebb, ahol kevésbé felzaklató... Ez nem szőnyeg alá söprés, hanem pihentető elfordulás ahhoz hogy aztán a megoldás felé fordulhass, kipihent elmével könnyebb megtalálni a jó irányt. A szőnyeg alá söprés az amikor nem veszel tudomást dolgokról és úgy teszel mintha nem lenne.

Nézzük meg például a félelmet. Félni nem lehet olyan dologtól amit nem ismerünk, mert a félelem érzése a tapasztalás által jön, ezt kisgyerekeknél és állatoknál jól megfigyelhetjük. Ha ma attól félek hogy holnap vissza leszek utasítva, vagy el leszek marasztalva a mai cselekedetem miatt, akkor van már egy múltbéli tapasztalatom ami ehhez hasonló szituáció lehetett valamikor. Ezért félek, de még jobb kifejezés hogy szorongok az ismeretlentől ami még be sem következett, hiszen holnap lesz. Tartok a holnaptól, mert már egyszer, vagy többször megjártam. Mikor féltem, tartottam a holnaptól, másnap tényleg leszidtak valamiért vagy történt valami elmarasztalás, tragédia, elvesztettem valamit általa...bármi. Ehhez kapcsolom a mai félelmemben a holnapi eseményeket már előre, a korábbi rossz tapasztalataim miatt. Szorongás jön létre bennem attól való félelmemben hogy valami bekövetkezik majd. És most figyelj! Ez az a pont ahol tudatosan lecserélhetem a holnaptól való szorongásomat másra. Egy cselekvésre, egy tervre, egy más forgatókönyv szerinti elképzelésre ami megnyugvással tölt el. Elfordulok a szorongástól és odafordulok ahhoz hogy megelőlegezem a holnapi események jó kimeneteléhez a bizalmat. Tervezek, cselekszem, teszek annak érdekében hogy jó legyen a holnap, elképzelek egy jobb kimenetelű forgatókönyvet mint amit eddig szoktam.. Nem keverem le félelemmel, csak mert régen nem jól mentek a dolgok. Most jól fognak, mert teszek érte. Ha mégsem sikerül akkor holnap után is teszek érte és majd akkor sikerül. Itt mit cseréltem le? A félelmet, a szorongást egy jövőbe irányzott bizalomra. A lefagyást, egy helyben topogást cseréltem le cselekvésre aminek az eredménye majd a siker lesz holnap. Ha tudom hogy ez így működik, akkor már csak önmagamon múlik hogy milyen érzésre cserélem ki a most éppen bennem lévőt, vagy hogy kicserélem-e egyáltalán.

Dönthetek úgy is hogy nem cserélem le hanem még szükségem van a fájdalomra, a szenvedésre. Ez is rendben van. Eljön majd az ideje amikor majd máshogy döntök. De itt is döntöttem, csak épp a nem-döntés mellett. Dönthetek úgy egy buli közepén hogy márpedig én nem szórakozok hanem szomorkodok. Volt egy vicces sztori általános iskolás koromban egy kiránduláson: azt próbálgattuk hogy ki tudna spontán szomorú lenni és sírni ott helyben. Nekem sikerült, mert úgy döntöttem hogy eljátszom a síró embert mint egy színész. Beleéltem magam, jöttek is a könnyek, utána a ledöbbenés és az elismerések hogy hűha te ilyen tudsz? Aztán letöröltem a könnyeimet és visszatértem utána a vidámságba. Mert mi a színészet: beleélni magad egy szerepbe. Dönthetek úgy egy szorongós estémen, hogy a holnapi napomat elképzelem máshogyan, jobban, sikeresebben. Ha elég jól csinálom akkor el is felejtem a szorongásomat mert annyira fókuszálok valami másra, valami újra.

Dönthetek úgy is hogy nem teszek semmit hanem tovább szorongok, mert éppen ahhoz van "kedvem", vagy ahhoz van csupán erőm ott és akkor. OK, majd máskor. Ha egy picit is akarsz változtatni a megéléseiden akkor a tiéd a lehetőség, próbáld ki. Ne légy áldozat azzal hogy sanyargatod magad, hanem válassz mást, válassz valami jobbat. Válassz egy neked inkább tetszőt, a bónusz pedig a cselekvés lesz majd amit a másféle választásod inspirál. Ha lecseréltél egy érzést másikra, utána pedig még átmész cselekvőbe is hogy változtass a helyzeteden, na az még az igazi csemege. Ott kezdődik az igazi változás benned és megérted hogy te irányítasz a gondolataiddal és az azt követő tetteiddel. Te irányítod hogy mit tegyél, mit élj meg és min változtass. De csak ha igazán akarod. Ha még jönnek a kifogások hogy de nem megy... akkor még nem akarod eléggé, vagy nem tanultad meg hogyan legyél önmagad segítségére, mert esetleg mindig másokra figyeltél magad helyett. Ha nem megy egyedül, válaszd a segítséget itt vagyok, támogatlak és elkísérlek az átalakulásod folyamatában addig amig már önjáróként tudsz saját magadon segíteni. Nem leszel egyedül.