Eszembe jutott valami az elfogadásról

Mostanában gyakran, túl gyakran hallom ezt a szót hogy elfogadás. Légy elfogadó. Fogadd el hogy ez van. Utána még az is következik sokszor hogy engedd már el. Azzal hogy körülöttem a csapból is ez folyik sokaknál, feljött egy érzés, hogy meg kellene ezt világítani kicsit, mert van maga az elfogadás, meg van az elfogadásként kezelt beletörődés. A kettő nem ugyanaz sokan összemossák a két szó jelentését, pedig a kettő között ott van még egy híd. Ezért is választottam illusztrációnak egy fotómat városom hídjáról. Régi működésemre visszagondolva nagyon is tudom milyen azt hangoztatni hogy elfogadtam, miközben meg csak beletörődtem. Elengedni, miközben meg csak szőnyeg alá söpörtem. Érzitek ugye a különbséget?!

Mondok egy példát. Ha elfogadod hogy kirúgtak az állásodból akkor megérted hogy miért történt, végigrágtad hogy annak így kellett történnie, oka volt, megérdemelted, stb. Hoztál egy döntést hogy elfogadod és nem rágódsz rajta tovább, teszed a dolgod, haladsz tovább utadon és építed az utat a következő munkahelyednek. De ha rágódsz rajta, rossz érzéseid vannak vele kapcsolatosan, akár még sértettség is kialakul benned, ott akkor nincs elfogadás, csak beletörődés. A beletörődés az egyfajta áldozatszerepben maradás, ahol a kívülállót okolod a sorsodért amiben szerinted neked nem volt választásod, nem volt döntésed, nem volt felelősséged. Tegyük fel hogy nem törődsz bele és el sem fogadod a téged ért döntést, akár tiltakozhatsz is. Kezdeményezhetsz egy egyeztetést a munkáltatóval, hogy legyen alkalmad érvelni, és nem adod fel. Ebben az esetben hoztál egy felelős döntést, magad irányítva a saját sorsodat és nem törődtél bele automatikusan egy más által hozott döntésbe. Nem maradtál áldozat. Változhat a munkáltató döntése a kezdeményezésed hatására (bár szerintem ritka), és akkor új alkupozícióba kerülsz, de dönthet úgy is hogy minden érved ellenére mégis te mész a cégtől más helyett. De te legalább megpróbáltad. A lelkiismereted megnyugszik és létrejöhet egy valódi elfogadás benned a beletörődés és áldozatszerep helyett. Újbóli megpróbálás nélkül is létrejöhet benned elfogadás, ha úgy döntesz. De az már a te döntésed.

Vállalod a felelősséget magadért, hogy minden tőled telhetőt megtettél, továbblépsz. Vagy épp azzal hoztál egy döntést hogy nem teszel semmit, ezért nincs más hátra mint elfogadni és gőzerővel koncentrálni arra hogyan tovább. Építkezni és nem a sebeket nyalogatni. Én ebben látom a különbséget az elfogadás és a beletörődés között, hogy a beletörődés az nem a te döntésed. Hatására áldozattá válsz, aki nem irányítja a saját sorsát. Míg az elfogadás egy belső döntés által jön létre hogy már nincs ráhatásod a dolgokra, akkor továbbviszed a figyelmedet olyan irányba ami építőleg hat rád. Ez nem szőnyeg alá söprés. Akkor lenne az ha úgy csinálnál kifelé mintha elfogadnád, ezt is hirdeted szavakkal, vagy panaszkodsz, elmeséled az esetet másoknak, végig azt hangoztatva hogy elfogadod de belül marcangol a düh, az irigység és egyéb rossz érzések. Hát persze hogy áldozatnak érzed magad miatta, mert nem elfogadtál hanem beletörődtél.

Nagyon szeretek ilyen szó párosokon filozofálni (van még pár ilyen), azon elgondolkodni hogy mi a különbség köztük. Amióta ezzel játszom, nagyon sok minden pozitív irányban indult el bennem, ennek hatására pedig kint az életben is szépen olyan irányba terelődnek a dolgok ahogyan jó nekem. Mert már nem sodródok, hanem magam irányítom a sorsomat. Ezért lett "sorsfordító"a szlogenem.