Emily Párizsban - csak egy bugyuta filmsorozat?

Van az a dolog a nézőpont váltással. Naponta többször is van rá lehetőség és általa újabb felismerésekre, mint például nekem egy bugyuta Netflix sorozat által, aminek a címe Emily Párizsban. Rendkívül szórakoztató a film ha nem akarsz gondolkodni. De ugyanúgy bosszantó is ha tartalomra vágysz és nincs benne. Óh, dehogy nincs benne tartalom, csak figyelj. A szereplők tele vannak pszichés problémákkal, ráadásul úgy felnagyítva hogy csak a vak nem veszi észre. Semmi extra, csak ami az emberekre úgy általánosságban is jellemző. Kezd el a filmet ebből a nézőpontból figyelni, nekem személy szerint nagyon szórakozatóvá vált, annyira hogy mikor rájöttem erre, újból megnéztem a sorozatot, most már más szemüvegen kereszül.

Ott van a főhős Emily aki egy lendületes, mondhatni naiv amcsi fiatal csaj, tapasztalatok és nyelvtudás nélkül. Külföldre sodródik egy munka által, bedobják a mély vízbe és lám lassan azért de megtanul úszni. Nem sok okosság hagyja el a száját az óh és az áh szótagokon kívül, azt is idegesítően affektáló módon teszi. Olyan a csaj mint a cunami, folyton összeborul körülötte minden amihez hozzányúl. De annyira csacska mint egy ártatlan tíz éves gyerek aki még nem fogja fel hogy mi is történik vele. Ösztönből erősen árad kifelé, meggondolatlanul szól és cselekszik. Meglepő módon épp ez az ösztönösség válik aztán előnyére intuíció formájában a munka során ahol a saját maga okozta katasztrófákat rendre ezzel menti meg zseniális módon.
Komolyan mondom inspiráló hogy a való életben mennyire jó lenne ha félretennénk az aggályoskodásunkat és a már előre túl agyalási szokásunkat amivel saját magunkat gátoljuk meg a kibontakozásban.
A csaj a kapcsolataiban is felszínes. Egyik csóktól a másikig vergődik, bárkibe képes beleszeretni aki rámosolyog és aki pici kis rajongást mutat iránta az máris baráttá, barátnővé növi ki magát nála. Ez a könnyen kapcsolódása rendkívül vonzó sokak számára. Az igaz hogy a nagy szem, a folyton mosolygós száj és a pici vékony kislányos külső azért segítségére van. Egyetlen pillanatra sem tud egyedül nyugton lenni, folyton szüksége van valakire aki visszajelzi neki hogy látja őt és érzékeli, visszajelzésekre és rajongásra éhes. De ő maga ezt másoknak nem tudja megadni, rendkívül felszínes, a kifelé áradása sem a másikról szól csakis önmagáról. Igazából senkivel nem képes valódi mély kapcsolódásra csak vágyik egy rózsaszín álomra ami tele van izgalmas élményekkel. Minden percet eseménnyel tölt meg, mert ha egyetlen órára is maga maradna a csenddel, valószínűleg sírva fakadna. Azonnal begyűjti az érintéseket, a rajongásokat és a figyelmet. Gyerekes élménygyűjtő a csaj, a legkisebb problémánál kimenekül a szituációból, hasít és máris egy másik élményben találja magát.

Aztán ott van a lány első párizsi "áldozata" a kisfiúsan aranyos, csendes, szerénynek látszó Gabriel aki bekapja a horgot és végig Emily körül köröz, de a terepet folyton átengedi másnak. Tehetséges szakács, álmai vannak arról hogy egyszer egy saját éttermet üzemeltet. Mint férfi sok nő szívét megdobogtatja, de ő maga direktben nem indul meg senki felé, inkább csak fogadja a közeledést. Tisztában van saját erősségeivel, álmodozik, de igazi tervei nincsenek, jobbára csak sodródik. Vágyakozik mind a karrierje, mind pedig a cserfes lány Emily után. Tulajdonképpen Emily csetlése-botlása tolja Gabriel szekerét azzal hogy menő üzletemberek figyelmét irányítja az étterem felé ahol a fiú főszakácsként dolgozik. Gabriel időt sem kap arra hogy tiltakozzon, ez pedig előnyére van, mert mindig kénytelen önmaga felé is bizonyítani hogy mennyire tehetséges szakács. És mivel a munkájában a tökéletességet várja el magától, ezért sorra remekművet alkot.
Sokan vagyunk így az életben, hogy ha nem adnak nekünk időt a gondolkodásra, túl agyalásra akkor simán mást választunk és önmagunk egy jobb verzióját adjuk, mint hogyha agyon agyaljuk a terveket és a lehetőségeket. Mert az ösztönös választásainkban mindig inkább vagyunk önmagunk mint a másoknak megfelelési vágyból tett dolgokban.

Sylvie egy reklám és marketing ügynökség feje, menő üzletasszony, érett kora ellenére is minden nap eljátsza a kihívó szexi istennőt akinek a viselkedése valahogy tényleg megfogja a férfiak fantáziáját. Ágyról ágyra jár, csak az élvezeteknek hódol.
A valódi intimitás iránti félelmét ebben éli ki mint tévesen értelmezett szabadságot. Öltözködésében kihívó, a viselkedése és az üzleti megoldásai szokatlanok, bevállalósak. Az egész nőben a fonnyadtsága ellenére van valami tűz amit mindenki meg akar kapni. A férfiak a tüzes nőt keresik benne aki szerencsére nem vár tőlük elköteleződést, a nők pedig a férfiak számára népszerűséget vágyják el tőle. Minden cselekedetével azon van hogy ő legyen a főszereplő akárhol megjelenik. A szexualitást az üzletben is felhasználja kapcsolat építésre, fiatal vagy idősebb, nincsenek gátlásai. Látszólag.
Mert bár a szexben gátlástalan amúgy meg teljesen intimitáskerülő. A kettő nem zárja ki egymást. Bár úgy tűnik hogy könnyen ismerkedik, de ez csak a felszín, valójában retteg a valódi mély lelki közelségtől. Ha valakiben megérzi a mélyebbre menő kapcsolódásnak csak a szikráját is, azonnal felpattan és elviharzik. Azt hazudja még saját magának is hogy nincs többre szüksége, az üzlet mint az önállóságának, függetlenségének fő szimbóluma számára mindig indokként szolgál ha le kell építeni egy olyan kapcsolatot ami bekúszott a saját maga köré épített falak mögé. Belül majd eleped egy valódi bensőséges kapcsolatért, kifelé meg pont az ellenkezőjét, egy rideg, szívtelen szexi nőt játszik aki csak használja a férfiakat. Csak a szemfülesebbje tudja észrevenni hogy a szemei és a mozdulatai mind elárulják őt. Nem olyan szívtelen és rideg mint amit önvédelemből eljátszik magának és a külvilágnak.

Emily új barátnője Mindy a gazdag és híres kínai vállalkozó lánya inkább elmenekül és lemond az apja általi örökségtől, csak hogy önálló lehessen. Retteg a pénz általi zsarolásától, mellyel az apja próbálja a lányát "megvenni" és a pénze jogán a kontrollja alá kényszeríteni. A lány köszöni szépen de inkább lemond erről és önmegvalósításba kezd. Én magam több ilyen családot ismerek ahol a pénz jogán próbálnak marionett bábuként irányítani családtagokat. Aki ebből nem mer kitörni az szenved, aki pedig kitör belőle az máshogy szenved. Mint Mindy, aki nem konfrontálódik, inkább elmenekül de azt viszont fel meri vállalni hogy maga teremtsen meg saját maga számára mindent. Sokkal többet kell letennie az asztalra és többet kell dolgoznia mint másoknak, mindezt sok megalkuvás árán, csupán mert bizonyítani akar magának. Meg talán apucinak is valahol. Kapcsolata a férfiakkal neki sem felhőtlen, fél attól hogy a férfiak az uralmuk és kontrolljuk alá veszik, akárcsak az apja. Ennek az első jelére máris meghátrál és erőteljes tiltakozásba kezd.
Extrém és kihívó öltözködésével, rendesen kilóg a sorból, de szerintem a feltűnő megjelenésével épp a sebezhetőségét próbálja eltakarni. Bár ez látszólag ellentmondásos, de valaki a lány külsőjével foglalkozik akkor el tudja vele kerülni hogy a lelkével foglalkozzon, így ő maga láthatatlanságba tud burkolózni a feltünősége által.
Miközben az extrém külső mögött egy rendkívül melegszívű, szorgalmas, kitartó ember bújik meg aki semmi másra nem vágyik, mint hogy önmagáért szeressék, és hogy azt a munkát végezhesse amire mindig is vágyott: énekesnő szeretne lenni aki nem mások tulajdona.

Ez a filmsorozat történetiségében nem éppen a valóságot tükrözi, inkább annak egy eltúlzott változatát. Mint egy színházi előadásban ahol a gesztikuláció és a hanghordozás eltúlzott, hogy a hátsó sorban is jól átjöjjön a darab mondanivalója. Ez a filmsorozat egy tükör, de szerintem még inkább egy fricska nekünk embereknek, hogy lám ilyenek vagytok mikor tele vagytok félelemmel, gátlással, arroganciával és vágyakkal. Ez az elemzés pedig egy tanulmány volt részemről azoknak akik a felszín mögé is szeretnek nézni.

Amikor egy ügyfél-partner a saját problémájával felkeres és nem tudja megfogni egy benne zajló folyamat okát, lényegét, olyankor sokat segít ha az életből vett, tőle független példákon keresztül mutatok meg neki valamit. Így az már értelmezhetővé válik, azzal hogy hasonlít az ő problémájához, megérti általa saját magát, mert a kívülről mutatott mintát sokkal könnyebb értelmezni mint a saját magunkét. Ha úgy közelítesz ehhez a filmhez hogy látszólag a semmiről szól és arról is semmitmondóan....nos akkor nézd meg egy másik szemüvegen keresztül, hátha úgy érdekesebb. Számomra az emberi viselkedés nagyon is érdekes téma. Ha nem tetszik az egyik oldalról, nézd meg egy másik oldalról is. Vált nézőpontot, légy kíváncsi arra, hogyan lehetne másként? Nem tudod hogyan kell nézőpontot váltani? Segítek, ha szeretnéd.