Egy lehetséges kulcs önmagadhoz

Van egy kulcs ahhoz hogy ne érezzék az emberek fogódzó nélküli sodródásnak az életüket. Ez most csak egy kulcs a sok közül, de elgondolkodtató. Ha úgy nevelkedtél hogy nem volt alkalmad kipróbálni magad a különböző érzések kifejezésében, különböző dolgok megélésében, nem volt alkalmad hibázni mert eleve kizárták a lehetőségét a szüleid, akkor nem igazán volt lehetőséged megtanulni hogy te magad merre akarsz haladni. Azt tetted amit engedtek, azt érezted amit szabadott érezni, de legalábbis kifelé azt mutattad meg. Csak sodródsz, arra amerre a legkevésbé fáj. Márpedig valljuk be az emberek nagy része nem kap megfelelő támogatást és instrukciókat gyerek korában.

Mi következik ebből? Az hogy felnőtt korodban kell ezzel bajlódnod. Mégpedig sok esetben már akkor mikor családot alapítottál, nyomja a válladat a gyereknevelés, és a megélhetés terhe. Ez az a 15-20 éves időszak amikor lássuk be, nem nagyon van időd, alkalmad, erőd önmagaddal foglalkozni, csupán teszed a dolgod. Aztán jó esetben 40-50 éves korod körül elkezd derengeni hogy valami nem oké. Nem tudod mi nem az, de tudod hogy így ahogy van nem jó neked. Keresed a felelőst, a hibást akit számon kérhetsz ezért, mert először többnyire kívül keressük a megoldást, nem magunkban. Erre is meg kell érni hogy belenézz a saját burkod alatt lévő világba. De ehhez sok-sok tükröt tartanak eléd életed során. Amiket persze akadályoknak érzékelsz és nem összefüggésekben látod. Mint a hagyományos orvoslás. Elmész torokfájással, de nem holisztikus módon a test és lélek összefüggését nézi az orvos, hanem kapsz egy helyileg ható bogyót ami meggyógyít. Ott és akkor szinte azonnali megkönnyebülést hozva. Arra akarok kilyukadni, hogy az emberek válsághelyzetben szoktak terapeutához bejelentkezni, amikor úgy érzik hogy még nem romlott meg minden, még talán megjavítható de ők maguk már nem tudnak vele megbírkózni. Túl nagy a teher. Meg hát mennyivel könnyebb ha egy kívülálló mondja meg hogy hol a hiba. Nem. A terapeuta sem mondja meg neked hogy hol a hiba, legfeljebb rávezet, oda segíti a figyelmedet. Sokan pont ezt nehezményezik hogy nem kapnak kézzelfogható megoldásokat és válaszokat. A válaszokat mi magunk tudjuk, a terapeuta vagy coach katalizátor a folyamatban. Tudja hol kérdezzen bele a részletekbe és irányítja a figyelmet a vakfoltokra, aminek hatására bennünk feljönnek érzések, emlékek, megoldások. Azt felejtik el sokan hogy maguktól nem jutottak volna el erre a felismerésre, vagy nem olyan gyorsan mint segítséggel. Tudod miért? Mert nincs rá időd hogy foglalkozz vele. Nem hagysz rá időt és telepakolod a napodat eseménnyel, tennivalóval, nulla vagy minimális önmagadra figyeléssel. Aztán jön az az állapot mikor minden összeomlik, házasságok bomlanak fel, munkaviszonyok szűnnek meg, emberi kapcsolatok romlanak és szakadnak meg. Amikor ez halmozottan jön feléd, akkor jött el az a pont mikor olyan mélyre kerülsz a saját gödrödbe hogy már nincs lejjebb. Kénytelen vagy elkezdeni dolgozni, ásni, kapaszkodni, cselekedni, mert különben megfulladnál.

És hogy hol jön a képbe a kulcs? Ott hogy ha lenne időd kicsit megnézni életed ismétlődő motívumait, ha lenne figyelmed egyáltalán észrevenni hogy vannak ismétlődések, ha lenne hozzá annyi magadban töltött időd, elvonulásra lehetőséged hogy mindezt levezesd magadnak, akkor máris kapnál egy kulcsot önmagadhoz. Egyet a sok közül. Legjobb ezt az önmagadba nézést írásban megtenni. Hogyan? Mutatok erre egy lehetséges példát a sokból.

Tegyük fel hogy párkapcsolati problémákkal küzdesz, érzékeled hogy veled mindig ugyanúgy siklik ki az élet, csak azt nem tudod hogy miért. Vonulj el két órára úgy hogy senki ne tudjon megzavarni. Se telefon, se üzenet pittyegés, se gyerek, se házastárs...senki. Kezd el úgy gondolni az életed meghatározó kapcsolataira mintha kívülállónak pár szóval, vagy csupán lényegretörő két mondatban szabadna leírnod a fő jellemzőjüket. Tedd meg, írd le. Nem kell minden futó kalandot belevenni az elemzésbe, de a meghatározó kapcsolatokat igen. Kezd el végignézni hogy van-e a tulajdonságok között olyan ami a többségre jellemző. Ha igen akkor csak azokkal a nevekkel dolgozz tovább, mert ők részei egy mintázatnak. Van akinél mindig ugyanolyan külsejű a partner. Miért? Nem tudja. Van akinél a jellem hasonló, és van akinél a szakítás milyensége ismétlődő jellegű. Ha átgondolod hogy a te partnereidnél mi az ami a leginkább meghatározó és nagyjából mindre ráhúzható, akkor a fele feladattal már meg is vagy.

Próbálj meg csupán kettő tulajdonságra koncentrálni, ami leginkább meghatározó lehetett a kapcsolataid többségénél. Közben arra is gondolj hogy ez a két tulajdonság megvan-e a gyerekkorodban körülöttel lévő fő kapcsolataid (szülő, gondozó, tanár...) egyikében. A párkapcsolataid nevei maradjanak meg időrendi sorrendben, ne keverd össze őket. Fel tudsz állítani úgy egy diagrammot hogy két határozott egyenes vonal képezi a kiválasztott két tulajdonságot? Az egyik emelkedik a másik csökken. Egy közös ponton pedig találkozhatnak valhol. Észrevehető-e hogy a kapcsolataidban tényleg erősödik illetve csökken a kiválasztott két tulajdonság? Ha igen akkor jó nyomon vagy és folytasd tovább a játékot. Ha nem akkor sem baj, legalább elgondolkodtál rajta hogy mi lehet a baj a kapcsolataidban, jó esetben rá is jöttél egy megoldásra hogy mit tegyél legközelebb máshogy, mert ami eddig volt az nem jött be, károdra volt.

Nos, ha a kapcsolataid tényleg beilleszthetőek két egymást keresztező vonal mentén, akkor tedd meg. Tudod, az origo az a pont ahol megfordult a fő tulajdonság a kapcsolataidban. Tehát egy részüket origó elé teszel majd be, a későbbi kapcsolataidat pedig origó utánra. Nézd meg amit rajzoltál. Mire jöttél rá? Lejött neked a mintázatból hogy mindig ugyanaz a probléma? Ugyanaz a mintázat ami ráadásul erőteljesen erősödik és csökken, a végén már ordít hogy vedd észre? Gondolkozz el azon hogy gyerek korodból kit hozhatnál fel példaként ugyanebbe a mintázatba? Az egyik szülődet másoltad akaratlanul is, mert ezt láttad, ezt tanultad meg, ezt tartottad otthonosnak? Vagy azért másoltad mert annyira szerettél volna neki megfelelni hogy ugyanolyan akartál lenni mint ő? Lehet hogy nem is a szülőd volt hanem valaki más, meghatározó felnőtt az életedben. Nagyszülő, rokon, tanár. Valaki akivel gyakran találkoztál.

Most a feladat végén beírhatod annak a személynek a nevét Origóba akit másoltál a kapcsolataidban. Mire jöttél rá? Lett-e AHA érzésed? Ha nem akkor se érezd ezt hiábavalónak, hanem tegyél egy próbál még egyszer, kicsit máshogyan. Meglátod meglesz a megoldás idővel. Lehet hogy hetek is eltelnek mire rájössz hogy mi is történik benned, de azzal hogy elszántan foglalkozol a dologgal, a szoftver az agyadban már megkapta az instrukciót, dolgoztasd meg hogy előhozza neked a válaszokat az elrejtett halmazból odabent a fejedben.

Az illusztráció szerinti példában Jóska bizonyos dolgokban pl. üzlet, vagyon, gyerekek jövője témában teljesen jól helyt állt, tudott felelősséget vállalni, de más helyzetekben a gyermeteg viselkedésével, azzal hogy nem vett komolyan dolgokat erősen nehezítette a kapcsolatot. Az ábra végén szereplő Petiben már többségében a gyerekes, felelősséget vállalni nem tudó viselkedés dominált. Ez már olyan mértékű problémát okozott az utolsó kapcsolatban hogy muszály volt észrevenni és elgondolkodni rajta hogy mi a baj az életeddel. 

Többségében ezen a ponton indulnak el az emberek terápiába, mert besokallnak és nem tudják hogyan tovább. Ha szeretnél rájönni életed fordulópontjainak okára, szeretnél belőle következtetést levonni azért hogy azt a jövőben hasznosítani tudd saját magad felé, akkor legalább ilyen mélységű önkutató munkára van szükséged rendszeresen ahhoz hogy profitálhass belőle. És rá fogsz jönni hogy a tükrök mindvégig ott voltak, a mankók mindvégig ott voltak, de te csak lepacsiztál vele, de nem fogtál kezet, nem álltál meg és gondolkodtál el rajta hogy mi történik odabent. A múlt átkeretezése, következtetések levonása rengeteg információval, adalékkal szolgál ahhoz hogy jobbá tedd a jövőbeni megéléseidet és zökkenőmentesebben éld meg a mindennapjaidat. Mindig magadban kutass, a többiek odakint csak eszközök neked hogy hol kell kutatnod. Jó önmunkát kívánok neked és ha mégis szükséged van külső támogatásra, egy újabb tükörre én itt vagyok, segítek neked.