Tényleg búskomorak a magyarok?

Én úgy gondolom hogy nem nindenki búskomor, ez csak egy helytelen általánosítás és szerintem még csak nem is a pénz hiánya, vagy a lehetőségek korlátozott volta miatt van ahogyan sokan mondják. Ez egy rögzült nézőpont. Tudod mit? Azt gondolom hogy aki búskomor az a hozzáállása miatt az. A nehéz élet ellenére sem kell búskomornak lenni, látok magam körül jólétben élő embereket, mégis mindig panaszkodnak.
Szerintem az is fontos hogy tudjunk különbséget tenni szomorúság és búskomorság között. Szomorú lehetsz de akkor még nem vagy búskomor. A szomorúság egy érzés ami ideiglenes, hosszabb rövidebb idig tart, de elmúllik. Szomorúnak egy konkrétabb dolog, történés után szoktunk lenni és ez egy teljesen természetes érzés. A búskomorság már egy állapot (tehát nem érzés), amiből nehéz önerőból kijönni, lehet hogy nem is tudod magadról hogy búskomor vagy csak mások mondják rólad, te meg bőszen tiltakozol hogy te aztán nem. Mert lemerült, energiahiányos, reménytelenségbe süllyedt állapotban vagy ahol elvesztetted a realitást hogy milyen is vagy valójában.

Nos mi a helyzet külföldön? Ott nincsenek búskomor emberek? Biztos hogy vannak ott is, én személy szerint nem tudhatom, de azt tudom mások elmondásából hogy ott sincs kolbászból a kerítés, dolgozni ott is kell keményen. Ráadásul magyarként még keményebben mint az odaszületett embertársaidnak ugyanott. Ez onnét jutott eszembe hogy összegeztem az elmúlt évet coaching szempontjából. Rájöttem, hogy azok a coaching-partnereim akikkel hosszabb folyamatokban dolgoztam együtt, ők többségében külföldön élő magyarok. Hoppá! Végig pörgettem magamban hogy mi volt bennük a közös vonás. Az hogy előrefelé néztek és akartak tenni önmagukért. Problémáik tehát a külföldön élő magyaroknak is vannak, ezért fordultak coach-hoz. Sőt egészen biztosan a külföldön élő nem-magyaroknak is vannak problémáik. Problémás élet nem egyenlő búskomor élettel.

A különbséget a hozzáállásban érzékelem. Szerintem problámás életből akkor lesz búskomor élet ha elveszíted az iránytűdet és már nem látod merre van az előre. Nem érzel késztetést, reményt a más irányba mozduláshoz mert rögzültél az állapotban. Mintha a külföldön élő, dolgozó magyarok derűlátóbbak lennének. Mintha nem lennének olyan kilátástalanok, reménytelenek. Miért? Szerintem azért, mert aki elindul hazát cserélni, felad valamit ami már szűk rá vagy nem ad neki elég lehetőséget és új formában próbál érvényesülni, annak vannak tervei. De legalábbis tudja hogy mit nem akar tovább megélni. Választ valami mást az addigi helyett. Van bátorsága belépni egy ismeretlen világba ahol nem mindig tudja mi vár rá. Sokan ezt nyelvtudás nélkül is megteszik, tehát ne hozz fel magadban rögtön egy kifogást hogy könnyú annak aki beszél nyelveket.

Ezek az emberek mertek kilépni a komfort zónájukból, vállalni azt hogy máshol sem lesz könnyű, épp csak máshogy lesz nehéz. Tehát előrefelé néznek és haladnak, nem a jelenükön keseregnek egy helyben topogva. Sehol sem édenkert az élet, tudjuk, viszont nem mindegy hogy eltűröd azt ha olyasmire kényszerítenek ami nem válik előnyödre, árt az egészségednek, a pszichédnek, vagy fordítasz picit az iránytűdön és keresgélsz kevésbé rossz lehetőségeket kutatva. Választás mindig van. Lehet hogy nem mindig tudsz jó és rossz között választani, csak rossz és kevésbé rossz között, attól az még választás és ha mindig oda tereled magad ahol kevésbbé rossz, előbb utóbb eljutsz oda hogy már jó és egész jó érzések is keverednek a megéléseidbe. Mert az irány előrefelé van, nem körbe-körbe haladva, vagy visszafelé.

Fenti gondolatokkal azt szerettem volna megvilágítani hogy akik mernek változtatni azok többnyire jobban járnak mint az egy helyben ragadt társaik. Ez vonatkozhat a fizikai síkon történő helyváltoztatásra, munkahely változtatásra, kapcsolati változtatásokra, de még inkább vonatkozik arra amikor már te magad változol a hozzáállásoddal. A hozzáállásod változtatásával teremted meg magadnak a jobb lehetőségeket, a jobb lehetőség pedig hozza magával hogy derűsebb leszel. Szóval nem attól boldogabbak, derűrebbek az emberek mert külföldiek. Hanem mert más szemüveget viselnek, máshogy állnak az élethez. Más országban más körülmények vannak, van ahol jobb mint nálunk, van ahol rosszabb, ami nem egyenesen hozza magával azt hogy ahol rosszabb ott az emberek kedve is rosszabb. Próbáld meg megérezni, hogy azok az emberek akik új életet választottak egy másik városban, másik országban, azok mitől másak? Attól hogy nyitottabbak, kevésbé megrögzöttek, megtapasztalták a különbséget a régi és új választásuk között, mert megadták maguknak ezt a változással. Megtapasztalták hogy mitől más az új választásuk annak ellenére is hogy talán nehezebb, kihívásokkal jobban terhelt életet választottak maguknak, mégis derűsebb maradt a hozzáállásuk. Vannak terveik, előre tekintve gondolkodnak, helyezkednek ha tudnak, tehát maguk is változnak, alakítják a környezetüket, a sorsukat. Hajlandóak a változásra. Pedig lehet hogy több állásban dolgoznak egyszerre, nyelvi nehézségeik miatt napi kihívás nekik a munka, vagy nemzeti máshová tartozóként vannak kirekesztett állapotban. Mert ahogy mi magyarok úgy a külföldiek sem engedik magukhoz túl közel a külföldieket. Szóval búskomorak-e a magyarok? Akik egy helyben topognak azok lehetséges hogy búskomorak, viszont egyre többen vannak akik nem azok, pedig a körülmények mintha nehezítenék a terepet. Mégis, akik derűsebbek azok attól azok hogy más a hozzáállásuk az élethez. Sokan vannak már akik nem csak túlélni szeretnék az életet, hanem megélni annak örömeit is, nyitnak az önkifejezés felé, kilépnek kicsit a komfortzónájukból. Ők azok akik eljutottak oda hogy saját kezükbe vegyék a sors kormányát és elkezdjenek még evezni is kormányzás közben. Ők azok akiket a stabilitásukról, a nyugalmukról és a pozitív hozzáállásukról ismersz meg. Ők azok akik néha lehet hogy összepottyannak de képesek újra és újra felállni és cselekedni önmagukért. Ők azok akik nem a tegnapon, a múlton keseregnek hanem előrefelé tekintenek a holnap és a következő év irányába. Mert tudják hogy tőlük már nem lehet elvenni semmit. Nem lehet, mert tudják hogyan kell újra teremteni. Döntenek a teremtés mellett, választják azt és nem csak sodródnak.