A szemléletmód-váltás megoldás?

Igen, sok mindenre megoldást hoz, látom ahogyan a hozzám segítségért fordulókban megtörténik ez az átfordulás és jönnek a pozitív megélések utána. Ezért az én válaszom az hogy igen! A szemléletváltást, nézőpont váltást nagyon fontos momentumnak tartom az önfejődési folyamat során, ezért most nem a saját szavaimat hozom hanem szó szerint idézek Carol S. Dweck: Szemléltváltás - A siker új pszichológiája című könyvéből.

 "A rögzült szemléletű emberek közül sokan úgy vélik, hogy a világnak kell megváltoznia, nem pedig nekik. Úgy érzik, nekik egyszerűen több jár: jobb állás, ház vagy házastárs. Hogy a világnak fel kellene ismernie és megfelelően méltányolnia különleges képességeiket."

"Szituáció: "Itt vagyok - gondolja magában hősünk -, és ezt a vacak munkát végzem. Mennyire lealacsonyító! Az én tehetségemmel igazán nem itt a helyem". Közben a főnöke nincs megelégedve a hozzáállásával. Amikor olyasvalakire van szüksége, akire felelősségteljesebb munkát bízhat, eszébe sem jut őt választani. Amikor pedig eljön az idő, hogy elő kell léptetni valakit, nem lesz a jelöltek között."

Rögzült szemléletű reakció: "A főnököm tart tőlem" - mondja magának keserűen. Rögzült szemlélete azt sugallja, hogy mivel megvannak a képességei, minden átmenet nélkül feljebb kellene kerülnie a ranglétrán. Úgy képzeli, a körülötte lévőknek fel kellene fedezniük és értékelniük hatalmas tehetségét, amikor pedig nem ez történik, igazságtalannak látja az egész világot. Miért kellene éppen neki megváltoznia? Hiszen csak azt várja el ami kijár!

"Ha fejlődési szemléletre váltana, vajon milyen lépéseket tehetne a cél elérése érdekében? Tekinthetne másképpen is az erőfeszítésre? És a tanulásra? Hogyan tudná a munkájában is érvényesíteni ezt az új hozzáállást?"

"Nos, hősünknek először is azt kellene fontolóra vennie, hogy keményebben dolgozzon, és több szolgálatkészséget mutasson a munkatársai felé. Ahelyett, hogy egyfolytában az alacsony beosztása miatt panaszkodik, inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy minél több dolgot tanuljon meg a cég működésével kapcsolatban. Lássuk, hogyan is nézhetne ki mindez a gyakorlatban!"

Fejlődési szemléletű reakció: "Először is tisztázzunk valamit! Félelmetes és ijesztő feladni azt az elképzelést, amely szerint felsőbbrendűek vagyunk. Senki nem szeretne átlagember lenni. Hiszen hogyan is érezhetné magát jól az, aki csak annyira értékes, mint a megvetett tömegek? Hősünk lassan kezdi felismerni, hogy bizonyos emberek elkötelezettségüknek és erőfeszítésüknek köszönhetően emelkednek ki a többiek közül. Fokozatosan egyre nagyobb energiát fektet a munkájába, és azt tapasztalja hogy ezért meg is kapja az áhított jutalmat. Annak ellenére, hogy lassan valóban megérti az erőfeszítés szükségességét, még mindig nem tudja elfogadni , hogy minden önmagában nem jelent garanciát semmire. Már az is elég megalázó, hogy meg kell dolgoznia bizonyos dolgokért, de hogy keményen dolgozik, és ennek ellenére sem haladnak úgy a dolgai, ahogyan elképzelte - nos, ez igazságtalanság! Hogy ő az, aki mindent megtesz, mégis valaki más aratja le a babérokat és kapja az előléptetést? Ez felháborító! Nagyon hosszú időnek kell még eltelnie, amig élvezni is kezdi a befektetett erőfeszítést, és még többnek, amig a tanulás szempontjából kezd tekinteni a dolgokra. Már nem csak az lebeg a szeme előtt, hogy a szamárlétra legalsó fokainak egyikén áll, hiszen lassan megérti, mennyi mindent elsajátíthat itt is, aminek nagyon nagy hasznát veheti majd, ha elindul felfelé. Ha sikerül megtanulnia a vállalat működésének alapjait, az később hatalmas előnnyel járhat. Minden jelentős fejlődési szemléletű vezető úgy ismeri a saját vállalatát, mint a tenyerét. … Amint egyre inkább fejlődési szemléletűvé válik, meglepve tapasztalja, hányan készek segítséget és támogatást nyújtani neki. Már nem úgy tekint rájuk, mint ellenfelekre, akik az ő jogos jussát próbálják elhappolni. Egyre többször látja bennük a közös cél eléréséért vele együtt küzdő munkatársakat. A legérdekesebb talán az, hogy amikor belekezdett az utazásba, szerette volna megváltoztatni az emberek viselkedését - és pontosan ezt is tette. Végül nagyon sok rögzült szemléletű ember megérti, hogy különlegességérzete páncél volt csupán, amelyet azért öltött fel, hogy biztonságban érezze magát, hogy erősnek és értékesnek tűnjék. Valamikor talán valódi védelmet nyújtott számára, az idő múlásával azonban egyre inkább fejlődése gátjává lett, és miközben saját maga ellen folytatott eleve vesztes csatákba kényszerítette, megakadályozta a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatok kiépítését is."

Ennyi volt az idézet a könyvből ami szerintem a nagyon fontos és tanulságos szemléletmód váltásra hívja fel a figyelmünket. Ha hajlandóak vagyunk változni, akkor változik a világ felénk irányuló hozzáállása is. Ez ennyire egyszerű. Ami ebben nem egyszerű, az hogy belássuk a tényt ha rögzült szemléletmóddal viszonyulunk a világhoz, mert az egó a végletekig csimpaszkodik valamibe ami addig a biztonságot jelentette, és semmi áron nem szeretne kilépni a komfort zónájából. Az egót viszont mi magunk üzemeltetjük, mi építettük fel kemény páncélból!
Döntsd el te magad, ki az úr a házban, ki irányít: te vagy az egód?