Nem mindig látjuk magunktól a kiutat, van hogy segítség kell hozzá.
Néha elég egy megértő baráti beszélgetés, de van hogy elfogulatlan nézőpont adja meg a megoldást.
Megoldást ahhoz hogy elindulj, el merj indulni a káoszból kifelé.

Erőlködj még egy kicsit, lesz ott egy harmadik megoldás is minimum, de lehet hogy több és most nem csak a fenti dal témájára gondolok, hanem általánosságban. Tudod miért érzed hogy csak két választásod van? Mert megszokásból döntesz. Vagy-vagy alapon. Dönts mostantól úgy hogy megvizsgálsz minden lehetséges megoldást, azokat is amiket eddig...

Van erre megoldás: foglalj egy 30 perces ingyenes konzultációt az űrlap kitöltésével.

Nem tudsz egyszerre sírni és nevetni. Lehet hogy még könnyes a szemed, még hüppöghetsz is a sírástól, de már nevetsz. Váltakozva de nem egyidejűleg. A gyerekeknél ez nagyon jól megfigyelhető. Ha ez így van...
Itt elindulhat a fantáziád... Pörgesd vissza magadban a közelmúlt érzéseit hogy tényleg felváltva jöttek-e. Ha igen, akkor ezt tudatosan is...

Egyáltalán, lehet ezt tudni? Lehet ez annyira egyértelmű hogy kideríthető? Ha tudom hogy hol van az a határ, az a kapu ahol épp átlépek a szegény én-be akkor már tudni is fogom hogy miként kerüljem el? Azért ez nem ilyen egyszerű, hiszen egy csomó dologról tudjuk hogy nem úgy kellene, mégis megtesszük mindig ugyanúgy. Elhatározzuk hogy legközelebb...

Bicikliztem, ez még nyáron volt. Rugalmas, de szűk szoknyában ami tudjuk olyan keresztbe tett lábbal csámpás tekerést csinál az embernek biciklizés közben. Délután 3 óra, folyik rólam a víz negyven fokban. Oké ne túlozzunk, csak harminchat volt de a sport az sport és én eldöntöttem hogy sportnak veszem a biciklivel közlekedést. Mennem kellett...

Egy ügyfél-partner története, de szerintem sokaknak ismerős maga a hangulata, a mondanivalója. Megpróbálom történetszerűen visszaadni ahogyan ő mesélte nekem.

Az apám folyton ráolvasott a fejemre, mindegy mit tettem vagy mit nem. Gyakorlatilag minden nap úgy mentem haza hogy sosem tudhattam mi vár otthon. Ha túlterhelt volt a munkában akkor rajtam...

Van egy kulcs ahhoz hogy ne érezzék az emberek fogódzó nélküli sodródásnak az életüket. Ez most csak egy kulcs a sok közül, de elgondolkodtató. Ha úgy nevelkedtél hogy nem volt alkalmad kipróbálni magad a különböző érzések kifejezésében, különböző dolgok megélésében, nem volt alkalmad hibázni mert eleve kizárták a lehetőségét a szüleid, akkor nem...

Van az a dolog a nézőpont váltással. Naponta többször is van rá lehetőség és általa újabb felismerésekre, mint például nekem egy bugyuta Netflix sorozat által, aminek a címe Emily Párizsban. Rendkívül szórakoztató a film ha nem akarsz gondolkodni. De ugyanúgy bosszantó is ha tartalomra vágysz és nincs benne. Óh, dehogy nincs benne tartalom, csak...

Mostanában gyakran, túl gyakran hallom ezt a szót hogy elfogadás. Légy elfogadó. Fogadd el hogy ez van. Utána még az is következik sokszor hogy engedd már el. Azzal hogy körülöttem a csapból is ez folyik sokaknál, feljött egy érzés, hogy meg kellene ezt világítani kicsit, mert van maga az elfogadás, meg van az elfogadásként kezelt beletörődés. A...